1. fejezet - Visszaemlékezés

-Gracie Gomez szemszöge-
Első emlékem, mikor Selenával, én 3 évesen, ő 6 évesen együtt játszottunk. A szüleink ránk szóltak, hogy ne kiabáljunk. Igen, akkor még játszásból kiabáltunk. Legnagyobb gondunk akkor még az volt, hogy milyen játékot játszunk. Aztán teltek az évek, és ő tizenévesen megpróbálkozott a színészettel. Tudni illik, én a színészethez, az énekléshez, a tánchoz elég tehetségtelen vagyok. Én is próbálkoztam, sikertelenül. És ő? Ő pedig sikeresen. Büszke voltam rá akkor. Rosszul éreztem magam, de büszke voltam. Úgy éreztem kicsinek, hogy ha ő híres lesz, akkor minden szupi, meg tökéletes lesz. Igen, neki igen, de nekem nem. Első szerepét a Disney-nél kapta. Imádta. Még mindig biztattam. Aztán jött egy számomra hatalmas nagy fordulat. Kiderült, hogy nagy tehetsége van az énekléshez is. Eljött az az idő, hogy iskolás lettem. Ő harmadikos, én pedig elsős. Mindenki őt dicsérte az iskolában, és otthon is ő volt a középpontban. Velem már nem nagyon foglalkozott senki, csak annyit, hogy a szüleim megvették a szükséges felszereléseket az iskolához. Kezdtem dühös lenni, mert nem voltak igaz barátaim, ugyanis ha valaki a suliban hozzám szólt, akkor is csak arra volt kíváncsi, hogy milyen Selena testvérének lenni. Ilyenkor csak azt válaszoltam, hogy "jó". Talán nem is voltak rá annyira kíváncsiak, ezért nem fejtettem ki bővebben semmit sem érő gondolataimat. Oké. Elérkezett a 3. év vége. Ahelyett, hogy a családtagok, rokonok érdeklődtek volna az év végi bizonyítványom iránt, a nővérem karrierjével voltak elfoglalva. egész nyáron a szobámban gubbasztottam, néha olvastam, esetleg zenét hallgattam. Semmi nem dobott fel. Enni is alig ettem, így anorexiás lettem. Csodálkoztak a szüleim, mi lehet az oka.
Eltelt a nyár. Selena élt és virult, én meg a kórházban feküdtem, amikor a suliban lett volna a helyem, negyedikesen. Megérkezett az október, vele a születésnapom is. Nem felejtem el soha, hogy amikor én ott feküdtem pár lufival a kórházi ágyban, a szüleim el nem mozdulva tőlem, ezerszer boldog szülinapot kívántak nekem. Jött pár közelebbi rokon is, aminek nagyon örültem. De egy ember, azt az egy embert, aki "miatt" anorexiás lettem, nem láttam ott. A nővéremet nem találtam a jót kívánó családtagok között! A 10. szülinapomra nem jött el, mert a karrierjét "dédelgette".
2 év múlva már teljesen meggyógyultam, nyoma sem volt, hogy valamikor csont és bőr voltam (szó szerint).
Akkor Selena 15 éves lett, megkapta a főszerepet a Wizards Of Waverly Place nevezetű sorozatban.
Minden hír vagy sztár újságban volt róla egy legalább egyoldalas cikk. Jöttek a paparazzók is.
Ez így ment minden nap. Úgy éreztem idegösszeomlásom lesz.
15 évesen hoztam egy hatalmas nagy döntést. Elköltöztem Ulm-ba, egy német városba. Az iskolában németet tanultam, így nem volt túl nehéz beilleszkedni, és egy gimnáziumot keresni. Izgultam, hisz ezt fél évig tervezgettem a szüleim tudta nélkül.
Na de folytassuk a németországi életemmel jelen időben...



Ez a rész kis rövid bevezető volt, hogy Gracie-nek milyen volt kicsinek az élete, és hogy mi folytán döntött úgy, hogy Németországba költözik. Természetesen a részekben magyarul lesz leírva mindenki párbeszéde.
remélem sokan fogjátok olvasni a történetemet.